8.01.: Still Charmed & kicking(MAGYAR SZÖVEGKÖNYV):

(7.22 es képsorok:, és belőlül szöveg):
A Charmed előző évadában történt:

Phoebe:Komoly bajban vagyunk, Apa!

narrátor:Az alvilág erői vették körbe őket.

Valami azt súgja nekem, hogy
ebből nem fogunk tudni kimászni.

És a halandók világa is egyre
közelebb jutott hozzájuk.

A Bűbájosok saját
halálhírüket keltették.

Piper Leonak:Újra kezdhetünk mindent.

Phoebe:Hogy felkészíthessük
a következő generációt.Hogy ott folytathassák,
ahol mi abbahagytuk.

Piper:- Aranyos! Ezzel együtt tudok élni!
Narrátor:Most pedig kezdődjön a Charmed 8. évadja.

(gyásszertartás a házban, gyászólok, stb...)

- Victor.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Nagyra értékelem.

- Részvétem.
- Köszönöm.

Szeretünk, Piper, mindannyian szeretünk.

Egész jól sült el a dolog, nem?

- Phoebe?
- Nem, apa, Piper vagyok.

Ő ott Phoebe.

Nem hiszem el, hogy ennyi
kobold van az urnámnál!

Hát, mindig buktak rád egy kicsit.

Elég hátborzongató.

De hát az ember nem
válogathat, ha egyszer meghalt.

Az őrületbe kergettek, ugye tudjátok?

Halkabban, ha kérhetem!
És vágj szomorúbb képet.

Keyes ügynök figyel minket.

Ne aggódj. Sose fog
rájönni. Hogy jöhetne rá?

Még leleplezhet.

De legalább élünk. És ami még
fontosabb: szabadok vagyunk.

Jó, de muszáj egyfolytában
változtatni a külsőtöket?

Inkább válasszatok egyet,
és azt tartsátok meg!

Miért? Olyan jó móka!

Szegény Paige! Nincs túl
sok ember az urnájánál.

Látom. Még jó, hogy
nincs itt, és nem látja.

Bocsánat!

Bocsánat!

Mit csinál itt Janice Dickinson?

- Ó, Paige! -
Ismerte Paige-t?

Hűha! Ez lenyűgöző!

Te voltál a legjobb barátnőm!
Mi lesz velem nélküled?

- Beszélhetnénk Önnel egy percet?
- Négyszemközt?

Már megbocsássanak! Mi csinálnak?

Mit jelentsen ez? Van
fogalmuk róla, ki vagyok?

Igen. Pontosan tudjuk.

Paige.
- Bocsánat, kicsoda?

Szép kis próbálkozás,
de vége a komédiának!

Na jól van! Tessék!

Valakinek kellett sírnia
a temetésemen, nem?

Charmed
- A mágia folytatódik

Arról volt szó, hogy
elvegyülünk! Mit gondoltál?!

Azt, hogy nyilvánvalóan túl sok
időt töltöttem a mágikus világban,
hiszen senkit sem
érdekel, hogy meghaltam!

Ez nem igaz! Vannak gyászolóid.
Egy csomó kobold van ott kinn.

Én igazi emberekre gondoltam.

Nos, a barátod, Glen is itt volt.

Igen, Glen is járt az urnádnál,
és Ruthie, a szomszédunk.

- Nem, ő csak kávéért jött.
- Tényleg?

Pont erről beszélek!

(Belép Leo:)
- Úristen!
- Meg tudjuk magyarázni!

Ne aggódj!

Megijesztettél! Azt hittem, lebuktunk!

Lebuktok, ha nem változtok
vissza. Mit csináltok?

Úgy tűnik van egy kis
identitás-zavarunk.

Aha! Szóval az rendben van,
ha a férjedet átváltoztatod.

- Mi a baj?
- Cseng a fülem.

Ez nem azt jelenti, hogy az
Égiek tudják, hogy életben van?

Nem tudhatják. Elvágtuk magunkat tőlük.

De lehet egy új védenc.

A fényőrzőkkel automatikusan
veszik fel a kapcsolatot.

Oké, akkor ne figyelj rá.

Te könnyen beszélsz! Te
nem vagy félig fényőrző!

Talán a gyászolók egyike az!
Lehet, hogy van odakint egy démon!

Nem, nem, nem!

Csak semmi démon!

Miért? Ennek így van értelme, nem?

A démonok meg akarnak bizonyosodni
arról, hogy meghaltunk!

Nem számít. Nyugdíjba vonultunk,
már nem démonozunk többé!

- Igaza van. El kell felejtened a dolgot.
- És ez olyan könnyű a csilingelés mellett!

Phoebe: - Mit csinál ő itt?
Paige: - Ő? Ki?

Nem is gondoltam, hogy
valaha is észrevett.

Kicsoda?

Nem tudom, hogy hívják.

Egy fickó, akit a munkahelyemen
sokszor láttam a liftnél.

- Aranyos.
- Igen.

Oké, emberek, előbb változzunk
át, később szemezhettek.

Gyerünk, nem kockáztathatjuk,
hogy elkapjanak!

Elise(Phoebe volt főnöke): -Persze nem tudom, hogy Phoebe valaha
is barátjaként gondolt volna rám.
De én mindig barátomnak tekintettem.
Victor: - Véletlenül tudom,Phoebe nagyon örül,
hogy Ön itt van, Elise.

Úgy értem, tudja, szellemi értelemben.

Érzem.

Hát persze.

Nem is tudtam, hogy ilyen
sok kis embert ismert.

Hát igen.

Haas: - Biztosan össze van törve, Mr. Bennett.

Igen.

Főleg, ha arra gondolunk,
hogy történt a dolog.

Megállapították egyáltalán
hivatalosan a haláluk okát?

- Tessék?
- Bocsássa meg a tolakodásomat, csak...
a média olyan rejtélyesnek
tüntette fel az egészet,
és hogy senki sem élte túl.

- Sajnálom, nem értettem a nevét.
- Haas. Paul Haas.

- És honnan is ismerte a lányaimat?
- Csak hírből.

És a rendőrség megtalálta
már az Ön vejét, Leo-t?

Nem, szerintük ő is
meghalt a balesetben.

És most Önnek egyedül kell
felnevelnie azt a két kisfiút.

Ebben a hatalmas házban.

De ha mégis úgy gondolná,
hogy el kellene adnia a házat.

Kérem, értesítsen. Örömmel segítenék.

Maga tényleg ingatlanügynök?

Az azonnal költözhető
ingatlanokra specializálódtam.

Tudja, halottak ingatlanaira.

A vevők elég finnyásak tudnak lenni.

Kifelé!

Ismétlem: részvétem.

Az alvilágban Haas felé:

-Nos? Meghaltak, vagy nem?

Meghaltak.

Szóval azt tehetünk, amit csak akarunk!
Senki sem állíthat meg bennünket.

Kivéve a démonok.

Éppen ezért kell megvetni a
lábunkat a halandók világában,
amilyen gyorsan csak lehet.

De előbb... Előbb leszámolunk velük!

- Azt tesszük, amit én mondok!
- Ki mondta, hogy te dönthetsz?

Már nincsenek parancsok az alvilágban!

Most, hogy Zankou-t és a generációját
megtizedelték, eljött a mi időnk.

Vagyis minden démon önmagáért felelős.

Amíg az egyik démon nem kap erőre.

És akkor kénytelen leszel
neki engedelmeskedni!

Ezt akarod?
- Hogy mit akarok?

Pokolian megijeszteni az embereket.

Szó szerint.

Mindenki a saját erejével gazdálkodjon.
- Rendben!

Menjetek!

De én, ki akarok
szabadulni ebből a lyukból!

Meg akarom szerezni a varázserő
szimbolikus trónját, mielőtt más tenné meg!

A Bűbájosok otthonát!

Mi a terved?
- Meg fogom venni az apjuktól.

Miután megöltem őt.------

A rendőrségen(Keyes ügynök és egy másik beszél)

Az ügynek még nincs vége.
Hiszen maga is ezt mondta, nem?

- És? - És akkor miért nem mentünk
még vissza Washington D.C.- be?

Miért maradunk?

Nem értem! Éveken keresztül próbáltuk
bebizonyítani, hogy van ott valami, nem?

Valami felfoghatatlan erő.

És most aztán csak úgy feladja a dolgot?
- Csak úgy feladom.

És mi a helyzet azzal, hogy mi
történt Sheridan felügyelővel?

Azzal a valamivel, ami megölte őt.

És mi a helyzet azzal a zsaruval?

Esküszik, hogy látta a helyszínen
Leo-t. És ezt azt jelenti, hogy még él.

Vége van, Murphy ügynök.
A testvérek halottak.

Ezt maga sem hiszi el.

Igaza van. Nem hiszem. De azt
akarom, hogy azt gondolják, elhiszem.

Ha bujdosnak, akkor nem fognak újból
felbukkanni, ha mi itt lebzselünk. Szóval...

Elmegyünk. Hagyjuk, hadd
kényelmesedjenek el. Teljesen.

- De akkor honnan tudjuk majd...
- Mivel maga itt marad a háttérben.

Egy pár dologra kell majd
figyelnie. Betegszabadságra megy.

Legyen türelmes, és hagyjon
nekik elegendő teret.

Ha még mindig élnek, haza fognak jönni.
Előbb vagy utóbb mindenki ezt teszi.

(Victor beszél Dex-xel/Jason Lewis)
- Milyen jól ismerte Phoebe-t? - Nem
annyira, mint amennyire szerettem volna.

- De imádtam olvasni a cikkeit.
- Tényleg?

Igen, minden nap.

Mindig csodálkoztam, hogy
egy ilyen csodaszép lány,
ennyire érzékeny és
együtt érző is tud lenni.

- Nem mondja!
- Már megbocsáss, de...

Minden rendben, majd
én... Phoebe-ről beszélt?

Csak, hogy szerintem nagyszerű
ember volt. Igazán nagyszerű.

Akkor miért nem hívta sosem randira?

- Tessék?
- Köszönjük, hogy eljött.

Piper: Sajnálom, hogy már mennie kell! Viszlát!

Phoebe:Piper, mit csinálsz?

Piper: Te mit csinálsz? Nem csíphetsz
fel egy srácot temetésen!

Phoebe: Miért nem? Ez az én temetésem!

Leo: Minden rendben, édesem, itt van a mami.

Piper: Wyatt, kicsim, mi a baj?

Nem tudja, hogy te vagy az, Piper!

Minden rendben, kismanó, itt
van apuci. Mindenki itt van!

Mami! Phoebe néni!

- Szegény kicsikém! Össze van zavarodva!
- Nem tudja, mi folyik itt.

Ahogy a kis Chris sem.

Ez a sok alakváltoztatás
szerintem nyugtalanítja őket.

Igen, talán nem gondoltuk
át igazán ezt a dolgot.

De nem is volt rá időnk.

De már túl késő visszamenni,
szóval mit tegyünk?

Azt hiszem, van egy ötletem. Gyertek!

- Még jó, hogy ezt megtartottuk.
- Igen, de nem szabadna használnunk!

Minél többet varázsolunk...
Annál nagyobb a veszélye annak,
hogy a démonok ránk találnak.

Sosem mondtuk, hogy
többé nem varázsolunk.

Különben is. Szerintem erre a
varázsigére igencsak szükségünk van.

- Miért? Hogyan hat? - Véget vet
az össze-visszaságnak. Remélem.

Már egy pár napja gondolkozom ezen. Csak
mindegyikünknek kell választania egy külsőt.

Egy olyan álcát, amit
kivetítünk az egész világra.

- Úgy érted, egy állandó, végleges álcát?
- Igen, ez az ötletem.

És ez hogy vetne véget a zűrzavarnak?
Különösen a kicsik számára?

Mert ők nem fogják látni
az álcát. Ahogyan mi sem.

Bízzatok bennem. Mindenki
kigondolt magának egy külsőt?

Jó, de csak semmi feltűnősködést!

Oké, kész vagytok?

"Megidézem az Ősi erőket, Hogy
álcázzanak minket most és a jövőben.
A világtól rejtsetek el minket teljesen,
Kivételt csak a családunk jelentsen. "

- Nos... Történt valami? -
Ugyanúgy nézünk ki? - Igen.

Talán nem sikerült.(mindenki megy a tükör elé)

- De bizony sikerült.
- Uramisten, az én vagyok?

Nem ezt képzelted el magadnak?

Hé! Azt hittem, te
mondtad, hogy semmi feltűnőt!

Ez jutott először eszembe!

Nekem tetszik!

Hogyhogy az álcátokat
látjátok a tükörben?

- Ez is a varázsige része.
- Még a végén tényleg sikerül!

Már megint a csilingelés!

Szerintetek ez azt jelenti,
hogy valami rossz fog történni?

- Oké!
- Hé! Még nem vagyok kész!

Nem számít. Most már kész vagy.
Ez személyazonosság, nem novella!

Amíg ezek azt tükrözik,
akiknek látszani akarunk,
és hogy honnan jöttünk,
addig jók vagyunk.

Julie. Szép! Joe, Jenny... Lewis?!

Leo: - Louis. Tudod, mint Louis
Armstrong, a nagytorkú. A trombitás.

Igen. Azt hiszem, Apa
szerette hallgatni.

Oké. "Új identitás
- a hatóságokat is megtévesztő varázs!"

Voilá! Új személyazonosság!

- Biztos vagy benne?
- Csak egy módon tudhatjuk meg!

Menjünk vásárolni!
- Nem!

- De igen! Gyerünk!
- Nem! Várj!

Gyerünk! Hét elvesztegetett évet kell
behoznunk! Valahol csak el kell kezdenünk!

- Igen, tudom, de...
- Csak semmi de! Szabadok vagyunk!

Tudjátok, hogy mit jelent ez?

Nincs több démon, nincs több zsaru,
azt tehetünk, amit csak akarunk!

- Tudom. Tudom. De mégis...
- Beszélj már a nőszemély fejével légyszi!

Tudod, mi jutott eszembe. Az az
ingatlanügynök, akiről az édesapád beszélt.

Ha végiggondolod, lehet, hogy ő egy...

Uramisten! Ha a D betűs szót
kimondod, még a végén felrobbanok!

Ugyan már, srácok! Mi a
baj? Hát nem ezt akartuk?

Igen, csak... Ez így nem olyan
egyszerű, mint azt reméltem, ennyi.

És tudod, miért? Mert
még nem voltál odakint!

És sokkal jobban fogod magad
érezni egy pár új cipőben!

- De nincs szükségem új cipőre!
- Csak a régi éned beszél belőled!

Ugyan már, srácok! Legalább
próbáljunk meg szórakozni egy kicsit!

Nem tartozunk magunknak ennyivel?
- De igen.

Ez már döfi! Paige?

Vagyis, Joe? Én fizetem a cipőt!

Én talán inkább itt maradok,
és lazítok egy kicsit.

Lazítani. Ezt szeretem!
Lazítani! Na gyerünk!

 (Boltból kjövett:)
Piper: - Nem is kezdett ki velem!
Phoebe: - De igen! Gyakorlatilag lerohant!

Oké. Először is házas vagyok.
Másodszor: Ő egy női cipő-boltban eladó.

Mi az esélye annak, hogy nem meleg?

Kit érdekel? Csak élvezd a
dolgot! Nem ez az új mantránk?

Mégis. Lehet, hogy Paige-nek igaza van.
Nem hiszem, hogy ez az új külső nekem való.

Szerintem dögös vagy!

Csak óvatosan, hugi!
Ne akard, hogy kiboruljak!

Hé! Már nem testvérek vagyunk,
hanem unokatesók, emlékszel?

Akkor is ijesztő.

Neked egyetlen porcikád sem kételkedik
abban, hogy helyesen döntöttünk?

Nem. Hiszen mindkét pár cipő tetszik,
ezért is vettem meg mindkettőt.

Nem! Nem a cipőkre gondoltam. Hanem hogy
úgy teszünk, mintha meghaltunk volna.

Nos igen. Úgy értem, persze sok olyan része
volt az életemnek, amit nagyon szerettem,
de nem tudtam igazán élvezni
a boszorkányság miatt.

Igen, de a boszorkányság bennünk van.

Nem tehetünk úgy, mintha
nem lenne már varázserőnk.

Jó, de Piper, senki sem
mondja, hogy így kell tennünk.

Csak most már nem kell hetente használnunk
az erőnket, hogy megvédjük a világot.

Csak ez a különbség.

Ez, valamint az a tény, hogy
életünk harminc éve hirtelen eltűnt.

Nos, áldozatot kell hoznunk,
ha kapni szeretnénk valamit.

Nézd, te mindannyiunknál jobban
szerettél volna normális életet. Nem?

Mi változott meg ilyen hirtelen?

Egy kicsit neurotikus
vagyok. Mit akarsz tőlem?

- Nem erről van szó! Mi a baj?
- Csak, ez túl nagy változás.

És én nem tudom jól kezelni a változást.

Szóval, csak hagyj, hadd boruljak ki egy
kicsit, és aztán biztosan rendbejövök.

Oké.

- Nem akarod kiszedetni a szemöldököd?
- Hű, de még mennyire!

De... nem.

Be kell néznem a P3-ba, megakadályozni,
hogy apa túl sok kárt okozzon.

Különben is. Csak így tudok elég pénzt
szerezni, hogy kifizessem a cipőket.

Túl sokat aggódsz, kisasszony!

(Piper el, Phoebe meglátja az utcán a reklámtáblát ezen szöveggel:)
Phoebe-nek van élete a mágián
kívüli is, vagy legalábbis volt.

(Nagyi és Paige beszélgetnek):
Pipernek ott van Leo és
a fiúk. És nekem mim van?

Egy óriási halom jelentéktelen semmim.

Kérlek, Paige, kímélj meg a
jelenetektől, és térj a lényegre.

Nekem is megvan a
saját túlvilági életem.

Látod, még neked is van
életed, pedig halott vagy!

Csak azt nem tudom, hol kezdjem.

Hát, tudod, nem emlékszem, hogy
valaki is a tanácsomat kérte volna,
mielőtt sutba dobtátok
a Bűbájosok örökségét.

Köszi, Nagyi! Annyira örülök, hogy
itt vagy! Nagy segítség voltál!

Édesem, sajnálom.

De ti magatok sodortátok magatokat
ebbe a slamasztikába, és nem én.

Nem volt más választásom,
oké? Nem volt más választásunk.

Meghaltunk volna! Végérvényesen.
- Megértem.

És nem bírállak el ezért.
Nos, talán csak egy kicsit.

Csak azt akarom mondani,
hogy választottatok.

Akár belekényszerültetek, akár nem.

És meg kell tanulnotok ezzel
együtt élni, akár tetszik, akár nem.

- És ha nem megy?
- Ez nevetséges!

Nem az. Én tényleg szeretnék
mágián kívüli életet, de...

De mi?

De itt a csilingelés.
Hallom, éjjel-nappal.

Vagyis az emberek egyfolytában
a segítségemért kiáltanak!

- Ez csak a fényőrző-éned.
- De az is a részem, Nagyi.

És az még mindig varázslat. Szóval mi van,
ha sosem tudok ettől teljesen megszabadulni?

Nos...

Egyvalami biztos, kisasszony.

Sosem fogod megtalálni, amit
keresel, ha itt ücsörögsz.

Újrakezdést akarsz? Akkor tessék
felállni, kisétálni a nagyvilágba,
és kipróbálni mindent.
Lássuk, mi történik.

Nem is tudom.

Hé! Ha nem akarod a
tanácsom, máskor ne idézz meg!
És most. Gyerünk!
Fogd a táskád, és ne is gyere vissza, amíg
meg nem találod az örömöt az életedben.
Most menj.

(Paige ül egy kávézóban, és odatoppan egy férfi:)
Paige: Nagyszerű. Ez aztán nagyszerű.

- Sajnálom, az én hibám.
- Nem, én...

Nem láttam magát.
- Nos, én láttam Önt, az biztos.

Úgy értem, itt nem lehet nem észrevenni,
ha egy ilyen szép lány egyedül üldögél.

- Ennyit a szürkeségről.
- Tessék? - Semmi.

Nem bánnád, ha ideülnék?

Ó, hát én...
Nem, persze.

Nagyszerű.

- Ugye új vagy errefelé?
- Nem, én...

Miért kérdezed?
- Hát, tudod, ez kis kávézó.

Itt majdnem mindenki visszajáró vendég.

És azt tudod, hogy én nem vagyok az.

Egész biztosan emlékeznék
rád, ha már láttalak volna.

(paige fülébe csilling, elfut):
Hova mész? Elment az eszed?
Még a végén meg fognak ölni!

A fenébe! Miért nem teleportáltam?

Abbahagynátok végre?

Feladom.

(Sikátor Paige Billi, démon:)
Paige:- Te hívtál?
Billi: - Nem hiszem.

Nincs elég erőd ahhoz,
hogy megállíts, Fényőrző!

Nyilván fogalmad sincs róla, ki vagyok.

Ami tulajdonképpen jó!

Az a micsoda nem égeti a kezed?

A fenébe! Az első démonommal szemben
ennél azért jobb harcra számítottam!

Ugye te démon vagy?

(Victor és Leo/Lewis a konyhában, mosogatás, stb és beszélgetnek):
Segíts ki, kérlek, még új
vagyok ebben: Ki fizeti ezt meg?

- Még van kint egy pár darab!
- Ugye viccelsz?

Miért nem vesszük rá a
lányokat egy kis hókuszpókuszra?

Nem. Nincs több varázslat!

Hacsak nem feltétlenül szükséges.

Le kell szokniuk arról, hogy
a varázslatra hagyatkozzanak.

- Különben nem lesz normális életük.
- Ja persze, mintha ez valaha megtörténne.

- Miért, szerinted nem fog?
- És szerinted? Lewis?

Ugyan! Kit akartok becsapni?

Akár tetszik, akár nem. És
tudod, hogy nekem nem tetszik.

a varázslat a személyiségük
része. Mint ahogy neked is.

Lehet, hogy képesek voltatok külsőt
változtatni, de ez nem változott.

- Nos, megteszünk minden tőlünk telhetőt.
- Jó, de mi lesz, ha ez nem elég?

Nem akarok túl pesszimistának tűnni,
mert tényleg szeretném,
ha mindennek jó vége lenne.

De nem lesz könnyű.
Különösen neked és Pipernek.

Miért különösen nekünk?

Mert nektek ott vannak a fiúk,
akiket így kell felnevelnetek.

Hol van a babaőr?
- Most néztem meg Christ, alszik. Folytasd.

Ne is figyelj rám. Én csak
aggódom, és feszült vagyok.

Azt gondolod, mára már
jobban is tudhatnám?

Azóta aggódom, amióta megtudtam,
hogy a lányokból boszorkány lesz.

Lehet, hogy pár napra
haza kéne menned, Victor.
Hogy egy kicsit elszakadj
ettől az egésztől.
Már majdnem egy hete itt vagy.

Igen, hazamegyek. Amint
a dolog lecsendesedik.

Te csak mosogass, én
hozom a többi mosatlant.

(Victornak megjeleni egy Égi):
Nem jelentek veszélyt,
Victor. A nevem Jonah.

Az Égiek egyike vagyok.
Beszélnem kell veled. Rendben?

- Rendben.
- Jó.

Tudom, min mentél keresztül,
és hogy még mi vár rád.

A gyermekeknek kellene eltemetni
a szüleiket, nem pedig fordítva.

- Folytasd. -
Beszélgettünk. - Kik?

A többi Égi és jómagam. A
fiúkról, Wyattről és Chrisről.

Elvesztették a szüleiket és a
nagynénjeiket. Ez felfoghatatlan.
Főleg, hogy ők voltak a Bűbájosak.
Éppen ezért érezzük úgy, hogy
a fiúk számára az lenne a leg...

- Nem viszitek el őket! Felejtsd el!
- Victor.

Te halandó vagy. Te nem
tudod őket úgy felnevelni.

Én vagyok a nagyapjuk!
Nekem csak ennyi kell.

Nem hiszem, hogy teljesen megértetted:
mindannyiunk jövője attól függ,
hogyan tudjuk felnevelni a fiúkat!

El tudom képzelni.

Akkor tudod, hogy továbbra is
a gonosz célpontjai lesznek.

A démonokat semmi sem riasztja vissza, a
maguk oldalára akarják majd állítani őket,
vagy ami még rosszabb, megölni őket.

És te hogy fogod megvédeni őket?
- Megtalálom a módját!

Most velem kellene
jönniük a saját érdekükben.

Csak a holttestemen keresztül!

Remélem, tudod, mit csinálsz!

Még mindig biztos vagy benne,
hogy nem akarsz hazamenni?

Igen. Gondolkodom rajta.

- Hol voltál?
- Hát tudod, csak jártam egyet.

Hé! Várj csak!

Vérzel! Hogy történt?

Igen! Hogyan is történt?

Hogy van az, hogy a nagy Elkint így
helybenhagyták? És ki is volt az?

Egy nyavalyás kis boszorka?
- Nem hagytak helyben.

Könnyedén megölhettem volna, ha
nem féltem volna a lelepleződéstől.

Ő nem félt.

Éppen ezért nem vagyok biztos
benne, hogy boszorka volt.

Miért? Mi más lehetett? Jegyszedő?

Akárki is volt, valahogy
a nyomomra bukkant.

Vagyis egymásba futunk még.

És legközelebb már várni fogom.

Ez nem tetszik! Nem, mert
ott volt a fényőrző is!

Ehhez többen kellenek.
- Mindkettőt el tudom intézni!

Már nem kell aggódnunk amiatt, hogy
a Bűbájosok a segítségére sietnek!

Akkor is. Egyesíteni kellene az erőnket,
bármilyen veszéllyel szállunk is szembe!

Éjszaka megöljük az apjukat. Miközben
a nagyhatalmú ivadék mélyen alszik.

Egy hét! Egy nyavalyás hét
telt el! Ugye ez csak vicc!

(Victor és piper beszélget:)
Barry Manilow? Apa, te felkérted
Barry Manilowt? Hol járt az eszed?

Helló!

Dominic, hál' Istennek itt vagy!

Ez itt az összes múlt heti
bevétel? Amennyi rögzítve lett?

Bocsánat, de maga kicsoda?

Julie vagyok.. Vagyis Jenny Bennett.

Victor unokatestvére vagyok.

Unokahúga. Victor unokahúga vagyok.

Oké. És mit csinál a géppel?

És hogy szerezte meg a jelszót?

Victor bácsi megmondta nekem.

Bocsika!

Új cipő. Sokkal szebben néz
ki, mint amilyen kényelmes!

- Szóval most már itt dolgozik?
- Nem, csak kisegítek egy időre.

Tudja, mivel Victor megkért,
hogy ugorjak be egy ideig.

- Ugye nem bánná, ha felhívnám őt?
- Nem, egyáltalán nem!

Nem lesz meglepetés!

Halló?

Tessék? Várj, várj! Micsoda?!

Leo! Nem lehet családi
vészhelyzet! Azzal már végeztünk!

Rendben, jövök, de akkor
neked ide kell jönnöd,
és valahogy meg kell
mentened a családi kasszát!

(Phoebe munkahelyén, Elis meg pár volt munkatárs, Phoebe belkép az ajtón/álcába):

Elise: Még mindig nem tudom
elhinni, hogy elment.

Férfi 1: -Mindig olyan aranyos volt hozzám!
Nő1: - Mindig volt egy mosolya mindenkinek!

- És mindig ott volt, ha szükséged volt rá.
- Segített a válásomat feldolgozni.

Elise: Megduplázta az olvasóközönséget.(elsirja magát)

Phoebe odaad egy zsepit):- Tessék.
Elise: - Köszönöm.

Ki maga?

Julie Bennett vagyok, Phoebe
unokatestvére apai ágon.

Ó, kedvesem, annyira sajnállak
a téged ért veszteségért!

Tudom, köszönöm.

Csak azért jöttem, hogy
elvigyem a cuccait, szóval...

Ne is törődjenek velem!
- Közel álltál Phoebe-hez?

- Igen.
- Elképesztő volt, ugye?

Segítőkész.

A legjobb barát, akit
csak elképzelni tudtam.

- Ez olyan kedves!
- És komolyan mondom, ő volt a legjobb.

- Őrjítően hiányozni fog!
- Most mindjárt elkezdek sírni!

Ez így igaz. Nem csak az
újság szíve-lelke volt.

Olyan volt nekem, mintha
a lányom lett volna!

Elise! Erről fogalmam sem volt!

Úgy értem, Phoebe-nek
nem volt róla fogalma.
Úgy értem, sosem beszélt nekem
arról, milyen közel álltak egymáshoz.

De persze, hát miért is mondta volna el.
hiszen biztos nem
tudta, mi fog történni.(egymásba borulnak)

(Phoebe megy a lift felé és meglátja Dex-et, megtorrpan , de tovább megy:)
Phoebe magában:)Gyerünk tovább.
Hülye, hülye, hülye!

Phoebe: Szia!

Dex: Szia!

Phoebe:- Ó, igaz, nem tudod, ki vagyok!
Julie vagyok, Phoebe unokatestvére.
A halotti toron láttalak.

Ja igen. Nagyon sajnálom.

Köszönöm.

És te pedig...

Dex. Dex Lawson.

Phoebe: Dex Lawson.
- Örülök, hogy találkoztunk, Dex.

- Én is.(Kezet fognak, Phoebe látomása..melyben látja magát mennyasszonyként Dexxel):

Dex: Minden rendben?

Phoebe: Igen. Csak...
Olyan meleg van itt!
Örülök, hogy találkoztunk!(phoebe el...)

(Piper Paignek:)
- Teljesen elment az eszed?
- Leo azt mondta, démonnal harcoltál!

- Meg tudom magyarázni!
Piper: - Ez meg mi? Mit csinálsz?

- Próbálok megtalálni egy lányt.
Piper: - Oké, figyelj! Ezt már megbeszéltük!

Phoebe:Ha bárki rájön, hogy
élünk, nekünk annyi!

Meg akarsz halni? Ez a problémád?

Paige: Oké, ti ketten! Csendben maradnátok
egy percre? Hadd magyarázzam meg!

Köszönöm!

Először is, én nem szándékosan
köteleztem el magam a démonnal.

Ne mondd, hogy
elkötelezés! Ne is kérdezd.

Nézzétek, már megint
hallottam a csilingelést, és...
és arra gondoltam, hogy ha
felelek rá, akkor talán...

Semmire sem szabadna
felelned soha többé!

Nézzétek! Nagyon nehéz nem
felelni a segélykérésre!

Pedig muszáj, Paige!
Ezt már megbeszéltük!

Tudom. De ez nem olyan egyszerű!

Oké! Mindenki csillapodjon le!

Legalább elpusztítottad a démont?

Nem.

De ami pozitív a dologban,
nem tudta, ki vagyok.

- Ez legalább jól sikerült.
- Szóval mi történt a démonnal?

Nem tudom. Egyszer csak ott termett
az a csajszi, és elijesztette.

Milyen csajszi?

"Az ici-pici pók felmászott a fára... "

Várjatok, amíg visszajön ide. Egyedül.

Nem tudom, ki volt az, egyszerűen csak
ott termett, rögtön miután odaértem.

- Szerinted boszorkány?
- Nem tudom, talán.

Lehet, hogy éppen ő hívott téged.

Nem. Annak a lánynak
egyértelműen nem kellett segítség.

- Lehet gonosz boszorkány is.
- És ha ez igaz, és rájön, kik vagyunk.

Én mondom, a démonra
vadászott, én nem érdekeltem!

Akkor is azonosíthatott volna
téged, és az nagyon rossz lett volna!

Az isten szerelmére,
hagyjátok már egy kicsit!

Nagyi ottterem:)
Nagyi! Mit csinálsz te itt?

Nos, próbálom megakadályozni,
hogy nekiessetek Paige-nek.

Nos, te már mondjuk úgy halott vagy,
szóval ez nem igazán érint téged.

De igen, ha az
örökségem forog kockán.

Kérlek, azt hiszem, mi
már megtettük a magunkét!

Ezt nem is vitatom! Minden jogotok megvan
arra, hogy normális életet akarjatok élni!

De csak azért, mert szeretnétek, még
nem jelenti azt, hogy megtehetitek!

- Egy kicsit elkéstél ezzel a szöveggel!
- Kettőtöknél talán. De Paige-nél nem.

Hogy sikerrel jártok-e
vagy sem, azt még meglátjuk.

De nem lehet figyelmen kívül
hagyni, hogy Paige-t hívja valaki.

És te sem hagyhatod ezt figyelmen kívül.

Igazad van, nem tagadhatom
meg, különösen nem most.

Victor Wyatt-tal, megjelenik egy démon és meg akarja támadni):
Démon: Helló, Victor!
Na és most. Biztos, hogy
nem akarod eladni a házat?

Victor:- Ki vagy te?

Lányok nagyi fenn, zajok lentről lányok kifelé:)
Piper: - Ez nem hangzik jól!
Phoebe:- Nem bizony!

Billie: Kösz, hogy eljöttél!(démonnak mikor megöli)

Piper: Ó! A régi szép napok!(mialatt egy férfi nekikenődve tüzes lángban ég el a falon)

- Hé! Köszönjétek meg neki a nevemben!
- Tessék? Kinek?

(Phoebe meglátva Billie-t)Ez meg honnan jött?

(Phoebe kiabál Billie felé aki mögött megjelenik Haas)Mögötted!

Köszi!

(Elfut Billie-ki a házból)
Ez micsoda felvágás!

(lányok beszélnek):
Nem lehet gonosz, megköszönte!

Nem tudjuk, mi is ő, nem
maradt addig, hogy megkérdezzük.

De el kell ismerni, szép kis ugrás volt!

És szép kis viselkedés! Nem is érdekelte,
hogy láttuk, amint használja az erejét!

Hogy lehet ez?
Paige: - Nos, szerintem ez azért volt, mert követte
azt az első démont, hiszen ez
ugyanaz volt, akit azelőtt üldözött.

Én azt gondolom, hogy
talán az új védenced.

Már másodszor bukkant fel közvetlenül
azután, hogy hallottad a csilingelést.

Vagyis valószínűleg tudja, kik
vagyunk, és lebuktathat minket!

A démonok érdekelték, és nem mi!

És a démonok apát üldözték, most ez a
legnagyobb gondunk, és nem ez a szuperlány!

Rendben, de a kérdés továbbra
is az: miért pont őt üldöznék?

Ki tudja! Talán hogy megkaparintsák a
fiúkat, vagy a házat, mint valami trófeát.
A lényeg az, hogy meg
kell találnunk a démont.

- Még ha ezzel kockáztatjuk, hogy lebukunk?
- Lehet, hogy már le is buktunk.

Nem, én nem hiszem. Álcáztuk magunkat.
Különben is, nem használtunk varázserőt.

Az a baj, hogy nem elég azt
az egy démont elpusztítani.

Elő kell állnunk egyfajta ultimátummal.
Máskülönben mi tartaná vissza
az egész alvilágot attól, hogy
újból és újból megtámadják Apát?

Hát, itt a mi nagy feladatunk:
hogy álljunk elő ultimátummal, anélkül,
hogy megtudják, mi vagyunk azok?

(Victornál megint a démon:)
Tudtam, hogy előbb-utóbb
csak hazajössz.

- Már megint te?
- Igen, megint én.

És most tudom, hogy egyedül vagy!
Kíváncsi vagyok, Victor,
kik voltak azok a nők a házban?

Ha elmondod, megígérem, hogy a
halálod viszonylag fájdalommentes lesz.

- Az áldóját! Köszönöm!
- Hidd el nekem, ha arra gondolunk,
mennyi fájdalmat okoztak nekünk a lányaid
az évek során, ezt ajándéknak veheted.

Azok a nők. Kik azok?

Én, én nem tudom, ki
volt az a fiatal nő, de...
a többiek az unokahúgaim. Beköltöznek.

Ez nem igaz. Én költözöm be.

Ugye csak viccelsz velem!

Komolyan azt hiszed, hogy ő meg
tud állítani mindannyiunkat?!

Próbáld ki!  (wyatt enerigagömbökkel kinyirja a démonokat meghagyva élve egyet:) Victor neki:

Híreszteld el: hagyjatok békén minket,
vagy Wyatt mindannyiótokat meg fog ölni!

(Alvilágban megjeleik a túlélő és elmondja mi történt ..)
Haas: - Hol vannak a többiek?
- Elpusztultak.

Csapda volt.

Előre eltervezték.

És nem a kisfiú főzte ki.

Még nem elég idős ahhoz.

Lehetséges,
hogy a Bűbájosok még mindig élnek.

(Victornak megjelennek a lányok:)Nos, hogy ment?

Victor: - Mit gondolsz?
- Szerintem sikerült.

Nem hiszem, hogy elment volna, ha
nem fogta volna fel az üzenetet!

- A kérdés már csak az, el fogja-e
híresztelni. - És hogy lesz-e hatása?

Piper: - Szerintem igen. Az egész
alvilág retteg Wyattől.
Úgy tűnik az én
kicsikémet megelőzi a híre.

- Szóval ennyi? Újra élhetjük az életünket?
- Bármi legyen is az.

Nos, egyikünkében esküvői
harangok hallatszanak.

Később!
- Oké!

Piper: Nos, csak az számít, hogy
démonmentes az életünk.

Phoebe: Nocsak-nocsak! Valaki
végre észhez tért!

Piper: Megmondtam, csak egy
kis időre van szükségem,
és egy jó nagy emlékeztetőre,
milyen is volt valaha az életünk.

Igaz.

Paige: De még mindig itt van nekünk
a kis boszi, akivel küzdeni kell.

Nem! Nekünk nem.

Nekünk nem.

Neked! Ő a te védenced!

paige: - Nem!
- De.

Lehet, hogy nem is hallasz többé felőle.

Az az érzésem, hogy egy ideig
még itt lesz a környéken.

(Billie szobája, barátnője belép:)
Billie, hol vagy? Elkésünk az óráról!

Jó, csak egy perc!(Billi ki az ajtón...)

Vége........... A fordítás Piper 23 munkája,Köszönjük neki.....